A nagyon erős csoport ellenfelekkel szemben tisztességesen helyt állt a magyar válogatott az Amsterdamban megrendezett Felnőtt Vegyes Csapat Európa Bajnokságon. Korányi Zsolt szövetségi kapitány szakmai értékelését alább olvashatjuk. A mérkőzésekről készült video felvételek folyamatosan kerülnek föl a Szövetség honlapjára a Videók közé.

Utazó keret: játékosok: Horváth Zsófia, Fekete Sára, Szőke Mónika, Németh András, Szatzker Márton, Szikra Csaba, Tóth Henrik
csapatvezető: Dr. Horváth Zsolt elnök, edző: Korányi Zsolt szövetségi kapitány

Lebonyolítás: 5 versenyszámos, csoport körmérkőzéses rendszer
Sorsolás: Ukrajna, Finnország, Bulgária, Magyarország

Az utazó keretetben előzetesen más elképzelésem volt főleg női oldalon, de több játékos munkahelye miatt nem tudott a csapat rendelkezésére állni.

0. és 1.nap
A gépkocsival történő utazás azon előnyét kihasználva, hogy össze vagyunk záva, az előttünk álló 3 játéknap mentális ráhangolódására fordítottuk. A sorsolás, az ellenfelek ereje, játékosaik nemzetközi versenyeken elért eredményei és a Világranglistán elfoglalt helyük egyértelművé tette, hogy ezen az EB-n az erőfelmérés és az azt követő feladatmeghatározások lehetnek a pályán mutatott játék céljai. Azonban célként (többlépcsős) jelöltük meg a csapatépítést, melynek több sportemberi tulajdonságot kell magában hordoznia- pl. küzdőképesség, másik segítése, célorientáltság, hit, önbizalom, ..stb-.
Délelőtti érkezés után megtekintettük a verseny helyszínét és a környéket, majd a másnapi mérkőzéssel egyidőben sikerült edzésidőpontot kapni. Az 1 órás lehetőségben laza, könnyed, átmozgató jellegű „ütögetések" zajlottak (természetesen nem strand szinten). Lefekvés előtti csapatértekezleten elhangzottak a másnap ránk váró feladatok egyénre lebontva és a tervezett csapat összeállítás. Tóth Henrik jelezte, kissé fáj a torka de tud játszani.

2. nap
Délelőtt 11 órakor tudtunk edzeni, melyen a feladat a közvetlen versenyre való ráhangolódás volt, a játékosok a feladatokat ennek ritmusában és ezen tudatossággal hajtották végre. Edzés végeztével közvetlenül megtörtént a csapathirdetés; Fiú és lány egyes: Henrik ill. Mónika, párosok: Csaba-András, Zsófi-Sára és Márton-Sára
Délután: ebéd után pihenőt kaptak a játékosok, melyet szunyókálással töltöttek.
Este: 19 órakor Magyarország- Ukrajna, női egyessel kezdtünk. Mint minden versenyen -a csapaton különösképp-, az első mérkőzés mindig a legkritikusabb. Mónika előtt le a kalappal, mert olyan játékot mutatott, hogy az ukránok is és mi is meglepődtünk, csak mi igen kellemesen. Remek tempóban, jó érzékkel a játékot kézben tartva, végig vezetve megnyerte az első szettet, ami tartást adott az egész csapatnak. A második szettet is remekül kezdte és Ő érte el a 11 pontot előbb, már csak 10 pont kellett, hogy meccset is nyerjen. Látszott az ellenfelén, hogy nem tudja, mit bírna még kipróbálni, mert már más nem volt a tarsolyában. Sajnos Mónika rutin hiánnyal szenved és Ő kezdte siettetni a játékot, 6 (!) hibát ütött zsinórban és felhozta az ellenfelet, önmaga pedig ideges lett. Ez rá is nyomta a bélyegét a továbbiakra, Móni már nem talált vissza önmagához.
Henrik kicsit lassacskán kezdett de hittel és akarattal fokozatosan jött felfelé. Az első szettet még szám szerint „simán" elvesztette, de látszódott már a vége felé, ki az aki átveszi az irányítást. Második szettben Henrik vezetett 1-1 ponttal, de az ukrán mindig ott tudott maradni, így hatalmas meccs alakult ki ebből. A harmadikban folytatódott ugyanez, igazi küzdelem folyt a pályán és nem egymás hibáiból éltek a játékosok, hanem magas szintű hosszú labdamenetek tömkelegét láttuk. 19-19 -nél majdnem megőrültünk, amikor Henrik fejfeletti kereszt leütését csak „leste" az ellenfél, a vonalbíró pedig „out"-ot itélt, majd a következő pont is hamar elment, ezzel pedig a meccs is. Ez olyan volt mint ,a „hirtelen halál", pedig 53 percig tartott tartott a mérkőzés! Ezen a meccsen is valóban volt győzelmi esélyünk, a játék képe és a számszerű eredmény alapján is.
Zsófi és Sára szintén nagy lelkedéssel mentek fel a pályára, mindketten hajtottak és akarták a győzelmet és a sebességgel sem volt baj nagy örömünkre. A labdamenetekből viszont rendre az ellenfél jött ki jobban. 5-21 lett az ellenfélnek az első szett. A két lány jelesre vizsgázott akaraterőből, nem zuhantak össze, hanem elszántak maradtak a folytatásra is. Van repertoárjuk játékhoz és képesek változtatni játékelemeken, ha szükséges, mi több ezt egy két szett közti rövid intervallumban magukévá is tudják tenni és képesek megvalósítani. Felvették a kesztyűt az ellenfél legerősebb tulajdonságaiban is és a kritikus szituációkban egymást tehermentesítve, a felálláson változtatva hatalmas második szettet produkáltak, bár az ellenfél vezetett és látszólag irányított is, de soha nem volt egy perc nyugtuk, ezzel igazi nyomást gyakoroltak rájuk lányaink. „21-23" elmondja mi volt ott. (ez már csak mázli volt az ukránoknak, köszönjék meg)
Csaba és András kényszerből összeállt páros, melyre Henrik pihentetése miatt került sor. Nem várhattunk sokat amiatt sem a férfi párostól, mivel hosszú évek óta ez a leginkább elmaradott versenyszámunk nemzetközi szinten. Csaba rutinja és András gyorsasága azonban rendkívül jól kiegészítette egymást. Mindkét játékos képzett és ha nem is lehettek összeszokva, nagyon kevés „kavarodást" lehetett látni tőlük. Fokozatosan és egyre jobban bíztak egymásban és érezték meg a tempót, a sebességet és azt, hogy ezen belül milyen megoldásokra képesek, mit várhatnak a másiktól. Villámsebességgel megtanulták egymást mialatt „mellesleg" egy európabajnoksági szintű gyorsasággal zajlott a mérkőzés. Mindketten elismerést érdemelnek, mert sportemberként elfogadták az adott helyzetet, nem variáltak, hanem a feladtukra koncentráltak és abból akarták a legjobbat kihozni. Sikerült is, mert a többi mérkőzéshez méltó színvonalas, küzdelmes csatát vívtak. Száms zerint is csak kevéssel maradtak alul (11-21, 17-21).
Márton és Sára vegyespárosa maradt utolsó mérkőzésnek és már 22 óra felé járt az idő. Frenetikus meccs volt, a végeredmény 21-23, 19-21! Mindketten nagyon nagyot játszottak, küzdőszellemből és akaraterőből 5-ös. Sára már túl volt egy idegrendszert megviselő pároson és ugye a VP gyorsabb játék is  a női párosnál, de Sára minden mozdulatával és helyezkedésvel igyekezte segíteni, tehermentesíteni a fiút. Nagyon, nagyon sok, nemzetközileg is jó megoldást láttunk tőle. Márton meg egyenesen hihetetlen, hogy ezt honnan szedi elő és itthon miért látunk ebből keveset, ezt csak ő tudja. Mindenesetre, amit itt összejátszott, az döbbenetes, akárki támadott az ellenfél oldaláról -akár hátulról, akár előről és üthették akárhova-, Márton odaért és úgy pakolta el a lány mellett laposan, hogy két ütéssel később már ő támadhatott. Képes önkívületben játszani és kikapcsolni az ellenfelet, abszolút fanatikus tud lenni, jó tulajdonságait előhozva.

Már majdnem villanyt oltottak a csarnokban, amikor végeztünk, utána vacsoráztunk, meg persze meccs értékelést is tartottunk. Mindenkinek jól ment a játék és ebből a napból önbizalmat lehetett meríteni.

3.nap
Kényelmes reggeli után 12 órakor mentünk ki a csarnokba. Mérkőzésünk előtt már 1 órával lehetőség volt bemelegíteni, mivel az előző kör tallkozói hamar befejeződtek.
14 óra előtt pár perccel Henrik jelezte, nagyon éles fájdalmat érezett a torkában bemelegítésnél, jobb lenne ha nem játszana. A verseny orvosa megvizsgálta és játékra alkalmasnak találta, így nem változtathattunk. A FE feladása jöhetett még szóba, amit Henriknek kellett eldöntenie.
Részünkről a felállás ugyanaz volt mint az előző napi találkozón, a mérkőzések sorrendje is azonos volt.
14 óra Magyarország-Bulgária mérkőzés. Mentálisan kicsit fáradtan, de töretlen akarattal és küzdésre készen állt fel a csapat és benne minden egyes tagja az aktuális mérkőzésre. Egy igen motivált Bulgáriával találtuk szembe magunkat. A női egyéni elég hamar elment, nem találtuk a ritmust, de az igyekezettel nem volt baj. Henrik a maga torkával viszont fokozatosan egyre jobban és jobban játszott. Összszorított fogakkal küzdött, mert ő bizony nem adja fel a meccset. Nem volt annyira szép és magas szinvonalú a meccs, pláne nem az elején. Tele egyszerű hibákkal. Azonban Henrik fegyelmezett és türelmes játékának köszönhetően a második szettet sikerült hoznia. Megint csak nagy játék alakult ki a harmadik szettre és beérett az erőfeszítése, mert szoros eredménynél most Henriké volt az utolsó szó. Mérkőzést nyert 15-21, 21-16, 21-18 arányban, gratulálunk.
Innentől a bulgárok bevetették versenyrutinjukat is, jókor jó időben zökkentettek ki minket a játékból (pl. női páros) vagy telepedtek ránk hengerként.
Játékosaink az eredmények látszatára mindvégig küzdöttek, nem alkudtak meg, kemény, küzdelmes játékra kényeszerítve ezzel a végső csoportgyőztest. Kihozták magukból azt, ami éppen akkor és ott bennük volt (technika, taktika, erőnlét).

Este szintén csapatértekezlettel zárult a nap és a szabályok értelmében a másnapi reggeli forduló összeállítását is le kellett adni.

4.nap
Hajnalban Henriknek nagy fájdalmai voltak, jelezte, hogy már képtelen játszani. Lehetőségeket kihasználva a csarnok nyitásakor jeleztem, hogy a FE versenyszámban cserét hajtunk végre. Ezt a versenyszámot végül András játszotta, a többi számban az előzőekkel azonosan álltunk fel.
Henriket az orvos ismét megnézte, immáron a játékban tartás kényszere nélkül. Ismét azt a diagnózist adta, hogy nem szükséges semmilyen beavatkozás, még gyógyszeres sem.
10 órakor Magyarország-Finnország, mely az utolsó csoportmérkőzésünk volt. Ugyanazt tudom elmondani, mint a bolgárok elleni meccsnél: játékosaink kiváló küzdőképességről és akaratról tettek tanúbizonyságot. Igen magas szintű mérkőzéseket játszottak és tartották magukat akkor is, amikor már a vége felé közeledett egy-egy meccs. Sportemberhez méltóan a játékra koncentráltak, ezzel igen sokat kihoztak magukból. Gyors, kemény játékot láttunk a párosokban is, az említett nagy lemaradás FP-ben sem látszódott. Feltétlenül szót érdemel András, aki reggel tudta meg, hogy most neki is kettőt kell játszania. Ráadásul az ellen a Ville Lang ellen kell pályára mennie, aki játszadozva nyerte a Magyar Nemzetközin még a döntőt is. Örömünkre Anrás nem az ellenféllel, hanem saját játékával foglalkozott és önmagával akart megélegedett lenni. Nem csak ez sikerült neki maradéktalanul, hanem olyan mérkőzést produkált, amivel megtanította ellenfelét, hogy ha az nem játszik teljes erővel,  akkor még bajok is lehetnek számára. András ott van a nemzetközi szinten, kiválóan helyettesítette Henriket.

Összegzés:
A csapat tagjai a nehéz sorsolást kihívásnak értékelték és bizonyítani akarták, hogy helyük van a Magyar vállogatottban és helyük a nemzetközi tollaslabda életben. Küzdőszellemben minden csapattag jelest érdemel. Miután ki akarták és ki is hozták ömagukból az adott pillanatban a legjobbat, így van (volt) realitása a szakmai értekeléseknek, a hiányok és jó tulajdonságok megjelölésének.
Örömmel láttam végre egy olyan magyar csapatot, amelynek tagjai összetartanak, megbészélik a történteket és akarnak javítani hibáikon. Úgy gondolom, hogy ez jelen pillanatban erős pozitívumként értekelhető. Megjegyzem viszont, hogy ez csak egy állandó minimum követelménynek kell lennie minden sportember számára.
Úgy gondolom, érdemes volt az EB-n részt venni. Ezek a játékosok példát mutattak, hogy így is hozzá lehet állni egy versenyhez, magasabbra emelték az elvrási szintet és tartást adtak a vállogatottnak.

Henriket hazaérkezése után kórház kellett vinni, kisebb műtéten esett át.

Korányi Zsolt szövetségi kapitány